dec. 5. hull a pelyhes fehér hó
mikuls.jpg





zárófutamra készülünk

Valahonnan Lappföldről már biztos megindult az a szán. Úgy döntöttem, hogy idén nem teszem ki a csizmámat, mert az öreg ho-ho-ho valószínűleg tele töltené szénnel.

Bár, ha jobban belegondolok, olyan rossz nem voltam, mint amennyire képes vagyok és mivel nem voltam olyan rossz, ez biztosan azért volt, mert akkor, amikor rossz lehettem volna, éppen jó voltam. Úgyhogy máris módosítom az eredeti elképzelést, az összes bakancsot kidobálom az ablakpárkányra (de szép lesz), had teljen, had teljen minden földi jóval. Szőkének viszont be kell szereznem a kapható legnagyobb virgácsot… mit virgácsot?!?! egy komplett vesszőerdőt! Elgondolom, hogy este, mikor kisettenkedik, hogy meglesse, mi lapul a csizmájában és ott egy tulajdoni lapot talál, mely egy vesszőerdőről szól…? valószínűleg olyan dolgot csinálna, amivel bukná a kariajándékot is. J 

Olyan régen nem ragadtunk klaviatúrát, hogy már magunkat is elszégyelltük, nem beszélve a sok korholó megjegyzésről, többen felajánlották, hogy nyomkodják helyettünk a billentyűket… nem, nem köszönjük, már visszatértünk.

Ami eddig történt: kezdjük a legkisebbel: Tic-Tac cseperedik, már nem egy pólyás kisbaba, kérem már egy komoly legényke lett saját kis egyéniséggel. Vannak barátai, egy csacsi, akinek apró műanyag golyók vannak a lábában, melyek jó hangosak, mikor összeérnek, Ő igazi jóbarát. Van  még Trombi, Ő egy világos zöld elefánt, akinek celofán van a fülében, így érdekes zsizsgő hangot ad, mikor Andris a szájába gyömöszöli. Igen, igen kedves Olvasó, a fiúnk már elefántot eszik. Kedvenc mese, ami általában a sírásra görbülő szájat is kiegyenesíti, a Volt egy török, Mehemed és az Apa ölében himbálózva jól hangsúlyozott höc-höc katona című elnyűhetetlen mondóka.

Szőke jól van, igyekszik alkalmazkodni az új szerephez, családanya, otthon melege… tudják, mikor asszony lesz a lányból. Nem könnyű feladat, de hát majd megbirkózik vele. Egyébként tényleg jól van, nagy a szája, így az első bekezdésben tárgyalt vesszőerdő jár Neki.

Breki… Breki is jól van, néha elvittük, megmozgattuk egy kicsit, Bence többször is belevette már magát, hogy az általam észlelt hibáknak utána járjon, amiket Ő persze nem észlelt. ÁÁÁÁ! A múltkor jót nevettem, mikor igyekeztem megmutatni, hogy melyik tartományban rángat szerintem a jószág, ami akkor természetesen nem rángatott… Bence türelmesen végig hallgatott, megállapította, hogy Brekinek semmi baja, viszont én hisztis vagyok és a sztár allűrjeim vannak. J Sok dolog történt velünk, találkoztunk különleges dolgokkal, beszélgettünk érdekes emberekkel, ráeszméltünk az élet különböző igazságaira, de ezekről majd külön-külön beszélünk még.

Ami nagyon fontos, hogy hétvégén kerül megrendezésre a Kalandrally Bajnokság zárófutama Balatonszemesen, ahol bizony érdekes dolgok történhetnek. Jelenleg az előkelő III. helyet birtokoljuk az éves bajnokságban és hát annyira pici pontkülönbség van a jelenlegi első három helyezett között, hogy bizony itt bármi előfordulhat. Nekünk nincs veszteni valónk, így teljes fegyverzettel készülünk a megmérettetésre. A csapatszállító Breki lesz, aki kimagasló formában van és aki nagyon felszívta magát, bizonyítani akar. Segítségként Artu is jelen lesz  a viadalon, ha bármi gond lenne, teljes fegyverzetben a csapat rendelkezésére áll. Az összetétel: jobb1: Juli, jobb hátul: Laca, bal hátul: Sipi, bal1: jómagam. Csak úgy, mint általában, kérem az előttünk haladókat, sűrűn nézzenek a visszapillantóba, mert érkezünk.  Már csak 3-at kell aludni.

Véletlen

© 2009 3 RUNNERS Budapest - Minden jog fenntartva.