szept. 2. Breki bizonyított
mak2.jpg






Budapest-Makó 2. nap

Csörög minden! Nincs meleg. Igyekszem kiszabadulni a hálózsákomból, ami annyira rám tekeredett, hogy ha most menekülni kéne, akkor azt látnák a távolból, hogy mindenki fejvesztve rohan, csak egy szerencsétlen zsákba ugrálással próbálja menteni az életét, miközben húzza magával a sátrát, hátizsákjait… szép látvány…

Hallom, nem csak én vagyok fenn, körülöttem folyamatosan visítanak a sátor zipp- zárak, beállok a sorba és egy hirtelen mozdulattal én is beengedem a hajnali levegőt. Éjszaka nem volt szúnyog, ezt szinte biztosan annak köszönhetem, hogy a cipőmet közvetlen a sátor bejáratnál vetettem le és még a zoknimat is belegyűrtem, biztos ami biztos. Egyébként azt furcsállottam, hogy a zoknik nem szöktek meg, biztos Ők is nagyon elfáradtak. A tóparton hétvégi horgászok szemlélnek minket és próbálják kitalálni, hogy tulajdonképpen mit is keres ez a tömérdek autó az Ő békés horgásztavuk mellett. Gyors mosakodás a horgásztóban, fogmosás, némi reggeli eligazítás, rajt.

A tegnapi naphoz képest tempósabban kezdtünk, toltuk Brekit, Aki nem bánta, kapkodta a virgácsait, imádta a törődést. A napi szintidő ma hat óra, mely soknak tűnik, de az adrenalinnak van egy jótékony hatása, gyorsítja az időt, no, hát ez velünk sem esett meg másként, már-már azon vettük észre magunkat, hogy miként, hogyan kellene átterveznünk a stratégiánkat a szintidő végéhez, hogyan tudunk a legeredményesebben célba érni. Hát, hogy is mondjam… nem sajnáltuk a technikát, beavatás van, vagy mi a szösz… egy huppanónál kicsit erősebbre sikerült a leérkezés és bizony valami ott elől megadta magát. Breki a kormányzás hatására furcsa koppanásokat, reccsenéseket hallatott… óóóó… kiszállás alánézés, nem láttunk lógó alkatrészt, futás tovább, majd a célban megvizsgáljuk, dolog van, egyébként a szlogent a reklámból biztosan ismerik „olyan nincs, hogy egy Toyota nem indul”.

Az utolsó szakaszban elkövettünk egy hibát, mely utólag, tudjuk, jelentős súllyal bírt. Laca egy feladatnál elnézett egy számot, mely feladat 60 pont hátrányba jutatott minket, így az első helyezetthez képest 50 pont hátránnyal a III. helyezést értük el. Laca kikészült… Bencével nekünk se kellett több, szívtuk Laca vérét ahol értük, mentünk 60-nal, a legidősebb versenyző 60+3 éves volt, 100 forintból elvesztünk negyven forintot pont 60 marad, poros szélvédőkön mindig egy 60-as szám rajzolódott ki… nem kíméltük. J Tudjuk, hogy élete végéig nem kínozhatjuk, majd a hatvanadik születésnapján feloldozzuk hatvan gyertyával. J

Jót ebédeltünk, összeszedegettük a motyókáinkat, elbúcsúzkodtunk és a sérült Brekivel hazafelé vettük az irányt.Az autópályán Bence, Juli, Zsófi kísért minket, ha esetleg baj lenne Brekkenccsel, segíteni tudjanak. A 60-as táblánál index, fék, mutogatás…J ahogy kell J

Haza érkeztünk, villám átpakolás, futás haza. Lehuppanok a kanapéra, kicsit rendezgetem a gondolataimat… köszönettel tartozom Lacának, hogy összehozta velem Breki próbaútját, meg hát a hétvégéért, Julinak, Bencének, Zsófinak… nagyon jól éreztük magunkat és ehhez az érzéshez kellett mindenki… ez így volt jó. Reméljük, lesz még folytatása. A bajnokság állása szerint jelenleg a III. helyezést birtokoljuk, az első három helyezés pontkülönbsége annyira szoros, hogy a végleges sorrend csak az utolsó futamon fog kialakulni. Azt gondolom, hogy lesz még meglepetés az utolsó futamon, most az bebizonyosodott, hogy az ellenfeleink foghatóak, így igazából nekik kell egy kicsit felkötni a felkötni valójukat, mert mi bizony megérkeztünk.  Breki életének új szakaszához érkezett, már nem egy összebarkácsolt járgány, már nem csak egy sérült kocsi,  hanem kérem szépen egy vérbeli versenyautó, aki tanúbizonyságot tett arról, hogy bizony tud küzdeni és ha kell, sérülten csinálja végig a versenyt, hiszen a csapat tagja akar lenni. Brekikénk az lettél, teljes értékű tagja vagy a 3 Runners csapatnak, büszkén léphetsz elődeid, Margit és Dongó nyomába.

Véletlen

© 2009 3 RUNNERS Budapest - Minden jog fenntartva.