jún. 13. Breki magyar állampolgár lett
kaland az állampolgársági vizsgán
Jönnek-mennek a parkolóban, a bátortalanabbak beállnak mögém, nem veszik észre, hogy én nem a sorban állok, csak úgy várakozom, a rutinosabbak kikerülnek és a valódi sor végére sorolnak, nézem a tükröt, akik mögöttem állnak heves kézmozdulattal méltatlankodnak a helyzeten, majd kiszállnak és tudomásul veszik, hogy tulajdonképpen hol is lenne a helyük. A hatóság az bizony úr, ha egyszer 9:00-kor nyitja a kapukat, az teljesen normális, hogy 9:05-kor a szerelők még mosolyogva isszák a nepperektől kapott ingyen kávét, akik műanyag mosollyal igyekeznek nagyon baráti benyomást kelteni. Itt mindenki ismer mindenkit, vagyis nyilvánvalóan látszik, hogy akinek nincs a kezében kávé, az balek, annak járműve vagy megbukik a vizsgán, vagy… iszik egy „kávét”.
Várom a menedzseremet, aki segít eligazodni majd a bürokrácia útvesztőjében és akinek 9:00-re kellett volna érkeznie, de 9:40-kor még se híre, se hamva. Szemerkél az eső, a kávézók behúzódtak az ereszek alá, kicsi beszélgetés, kicsi cigarettázás, harsány műanyag nevetések… zajlik a klubélet, csak a sor nem halad. Már nem látok ki az ablakon, elfordítom az indítókulcsot, áramot adok az ablaktörlőknek, akik ezt rögtön megköszönve azonnal munkába is álltak, hála Pusztai Petinek, aki egy jobbkormányos autó alkatrészeinek kisebb átalakításával úgy össze tudta műteni az ablaktörlőszerkezetet, hogy bizony már egy törléssel nyoma sincs a víznek és már a kopott forgó alkatrészek miatt nem a sárvédőt törlöm, hanem bizony a lapátok az első üvegről nem jönnek le. Egy másodperc kihagyása után már folytathatom szociográfiai megfigyelésemet, alig telt el 1,5 óra és a kávézók közösségében elfogyott a téma, már elő-elő kerülnek a sablonos viccek, amely vicceken azok nevetnek nagyokat, akiknek éppen valamire szüksége lenne vagy kicsit problémás a hozott járgányuk.
11:00 menedzserem még sehol, sokadjára telefonálok neki, a válasz:
- Mindjárt ott vagyok, ki vagy te?
- Tudod, én vagyok, aki már 20 percenként telefonál és akivel 9:00-kor kellett volna találkoznod.
- Ja, ja megvagy, mindjárt ott vagyok, csak a festés miatt csúszok.
- Milyen festés? - kérdezem pimaszul.
- Háát a festés… mindjárt, mindjárt, 1 perc.
- Ha egy perc, akkor már látnom kellene téged.
- Na jó, öltözök és mindjárt ott vagyok.
- Ááááááááááááá!!! - Kifilézlek!!!! (ezt már csak gondoltam)
Annyi mindent gondoltam erről az emberről, hogy a következő életében biztos, hogy WC papír lesz.
12:00 Menedzser a pályán, aktatáska, tollak a zsebben, egy töltőceruza is hegyezett végével az álla felé, gondoltam, szólok neki, hogy hirtelen nézzen le a cipőjére, hátha kilöki valamelyik fogát, de hát most ennek nincs itt az ideje, most bizony teljesítenie kell. Eltűnik két-három percre kezében néhány kávéval… hallom a műanyag nevetést… ez hihetetlen. Bemegyünk az irodába, kitöltjük a papírokat, jópofizás mindenkivel, már csak egy-két óra. Ember, te biztosan szórakozol velem… Nem szórakozott. Mennyi játék van a telefonomon…
- Te vagy a Toyotával? - kérdezte az egyik koffeinnel telített kertésznadrágos.
- Én bizony, már megyek is. – begurultam a vizsgasor első állomására, ahol Breki a kipufogóba kapott egy szondát, majd nyomtak neki egy kövér gázt, ami, így utólag ők is rájöttek, hogy nem volt a legjobb ötlet. A mögöttem egy méterre álló kabrió Audi A4-es, leengedett tetővel, vajbőr belsővel, pizsama gatyás ficsúrjának a maradék tejfogai kifordultak a szájából, mikor Breki odapöffentett az arcába egy olyan betyárosat.
Úgy döntöttem, hogy hagyom érvényesülni a menedzseremet, hozza meg a sok kávé a várt eredményt, hátrébb húzódtam és igyekeztem kimaradni a következő megpróbáltatásokból. Kicsit sétálgattam, figyeltem, hogy a ficsúr miként hadakozik hajszálaival, amikből kettő-három rakoncátlan módon nem állt vigyázban… komoly traumát kellett átélnie.
15:00 Breki átment a gyakorlati vizsgán, gondolkodtam, hogy leírjam-e az egyes stációk eseményeit, de azt gondolom, hogy az a pár perc inkább maradjon „dobozban”… talán mindenkinek így a jobb…
No, hát Breki átment a gyakorlati vizsgán, még egy-két nap és az írásbeli vizsga és így a teljes megmérettetés eredménye is napvilágra kerül. Ez volt hétfőn. Most jövök az összetett vizsgaeredmény hirdetéséről, képzeljék, Breki magyar állampolgár lett, kapott egyedi azonosítót (rendszámot), személyigazolványt (forgalmi), kicsi matricát az első szélvédőre… egyem meg… új hazája lett a Drágánknak.
Annyi minden teendő van még, hogy azt tudjam mondani, hogy felkészültünk… na, nem baj, nem kapkodunk, csak lassan és szépen, ahogy csiga megy a réten.
Szőke vizesedik, ami annyit tesz, hogy a nagy melegre és a válságra való felkészülés jegyében időben tárolja a vizet. Úgy döntöttünk, hogy nem növeszthet több púpot, így kénytelen a kezében, lábában és mindenhol máshol tárolni a folyadékot. Egyébként jól van, sokat pöröl, okoskodik, precízkedik, tehát pont olyan, mint volt. Tic-Tac nagyon sokat mozog, jön-megy a pocakban, mintha valami sürgős elintézni valója lenne, az írások szerint már mindene megvan, már szinte csak hízik… jövő héten már az utolsó hónapba fordulunk… hogy elillant ez a nyolc hónap, jó-jó, azért nem tétlenkedtünk, de azért tényleg elszaladt az idő.
Hétvégén a Saharun előfutam sorozat jegyében ismét versenybe szállunk, Budapestet fogjuk megkerülni, na, nem az M0-on, hanem ahogy kell, árkon-bokron. Nagy elhatározásunk, hogy este szétdobjuk Afrikát megjárt sátrainkat, olyan nomádra vesszük a figurát… Kedves Olvasó, reméljük, nyomon követik az eseményeket, addig is, hajrá mi!
Várom a menedzseremet, aki segít eligazodni majd a bürokrácia útvesztőjében és akinek 9:00-re kellett volna érkeznie, de 9:40-kor még se híre, se hamva. Szemerkél az eső, a kávézók behúzódtak az ereszek alá, kicsi beszélgetés, kicsi cigarettázás, harsány műanyag nevetések… zajlik a klubélet, csak a sor nem halad. Már nem látok ki az ablakon, elfordítom az indítókulcsot, áramot adok az ablaktörlőknek, akik ezt rögtön megköszönve azonnal munkába is álltak, hála Pusztai Petinek, aki egy jobbkormányos autó alkatrészeinek kisebb átalakításával úgy össze tudta műteni az ablaktörlőszerkezetet, hogy bizony már egy törléssel nyoma sincs a víznek és már a kopott forgó alkatrészek miatt nem a sárvédőt törlöm, hanem bizony a lapátok az első üvegről nem jönnek le. Egy másodperc kihagyása után már folytathatom szociográfiai megfigyelésemet, alig telt el 1,5 óra és a kávézók közösségében elfogyott a téma, már elő-elő kerülnek a sablonos viccek, amely vicceken azok nevetnek nagyokat, akiknek éppen valamire szüksége lenne vagy kicsit problémás a hozott járgányuk.
11:00 menedzserem még sehol, sokadjára telefonálok neki, a válasz:
- Mindjárt ott vagyok, ki vagy te?
- Tudod, én vagyok, aki már 20 percenként telefonál és akivel 9:00-kor kellett volna találkoznod.
- Ja, ja megvagy, mindjárt ott vagyok, csak a festés miatt csúszok.
- Milyen festés? - kérdezem pimaszul.
- Háát a festés… mindjárt, mindjárt, 1 perc.
- Ha egy perc, akkor már látnom kellene téged.
- Na jó, öltözök és mindjárt ott vagyok.
- Ááááááááááááá!!! - Kifilézlek!!!! (ezt már csak gondoltam)
Annyi mindent gondoltam erről az emberről, hogy a következő életében biztos, hogy WC papír lesz.
12:00 Menedzser a pályán, aktatáska, tollak a zsebben, egy töltőceruza is hegyezett végével az álla felé, gondoltam, szólok neki, hogy hirtelen nézzen le a cipőjére, hátha kilöki valamelyik fogát, de hát most ennek nincs itt az ideje, most bizony teljesítenie kell. Eltűnik két-három percre kezében néhány kávéval… hallom a műanyag nevetést… ez hihetetlen. Bemegyünk az irodába, kitöltjük a papírokat, jópofizás mindenkivel, már csak egy-két óra. Ember, te biztosan szórakozol velem… Nem szórakozott. Mennyi játék van a telefonomon…
- Te vagy a Toyotával? - kérdezte az egyik koffeinnel telített kertésznadrágos.
- Én bizony, már megyek is. – begurultam a vizsgasor első állomására, ahol Breki a kipufogóba kapott egy szondát, majd nyomtak neki egy kövér gázt, ami, így utólag ők is rájöttek, hogy nem volt a legjobb ötlet. A mögöttem egy méterre álló kabrió Audi A4-es, leengedett tetővel, vajbőr belsővel, pizsama gatyás ficsúrjának a maradék tejfogai kifordultak a szájából, mikor Breki odapöffentett az arcába egy olyan betyárosat.
Úgy döntöttem, hogy hagyom érvényesülni a menedzseremet, hozza meg a sok kávé a várt eredményt, hátrébb húzódtam és igyekeztem kimaradni a következő megpróbáltatásokból. Kicsit sétálgattam, figyeltem, hogy a ficsúr miként hadakozik hajszálaival, amikből kettő-három rakoncátlan módon nem állt vigyázban… komoly traumát kellett átélnie.
15:00 Breki átment a gyakorlati vizsgán, gondolkodtam, hogy leírjam-e az egyes stációk eseményeit, de azt gondolom, hogy az a pár perc inkább maradjon „dobozban”… talán mindenkinek így a jobb…
No, hát Breki átment a gyakorlati vizsgán, még egy-két nap és az írásbeli vizsga és így a teljes megmérettetés eredménye is napvilágra kerül. Ez volt hétfőn. Most jövök az összetett vizsgaeredmény hirdetéséről, képzeljék, Breki magyar állampolgár lett, kapott egyedi azonosítót (rendszámot), személyigazolványt (forgalmi), kicsi matricát az első szélvédőre… egyem meg… új hazája lett a Drágánknak.
Annyi minden teendő van még, hogy azt tudjam mondani, hogy felkészültünk… na, nem baj, nem kapkodunk, csak lassan és szépen, ahogy csiga megy a réten.
Szőke vizesedik, ami annyit tesz, hogy a nagy melegre és a válságra való felkészülés jegyében időben tárolja a vizet. Úgy döntöttünk, hogy nem növeszthet több púpot, így kénytelen a kezében, lábában és mindenhol máshol tárolni a folyadékot. Egyébként jól van, sokat pöröl, okoskodik, precízkedik, tehát pont olyan, mint volt. Tic-Tac nagyon sokat mozog, jön-megy a pocakban, mintha valami sürgős elintézni valója lenne, az írások szerint már mindene megvan, már szinte csak hízik… jövő héten már az utolsó hónapba fordulunk… hogy elillant ez a nyolc hónap, jó-jó, azért nem tétlenkedtünk, de azért tényleg elszaladt az idő.
Hétvégén a Saharun előfutam sorozat jegyében ismét versenybe szállunk, Budapestet fogjuk megkerülni, na, nem az M0-on, hanem ahogy kell, árkon-bokron. Nagy elhatározásunk, hogy este szétdobjuk Afrikát megjárt sátrainkat, olyan nomádra vesszük a figurát… Kedves Olvasó, reméljük, nyomon követik az eseményeket, addig is, hajrá mi!
