máj. 4. döntés született...
levelet kaptunk...
Kisebb fun club alakult ki Margit mellett, ami határozottan állítom, nem könnyítette meg döntésünket… a minap levelet kaptunk társunktól, MargittólJ… íme:
Kedves Runnerek!
A parkolóban álldogálva sokat diskuráltam a körülöttem várakozó autókkal. Elmeséltem nekik történetemet, életem nagy eseményeit, gyermekkoromtól egészen mostanáig… érdeklődve hallgatták élményeimet és hát a nagy eseményről, a közös döntésről, miszerint férjhez adnak a Runnerek, megoszlottak a vélemények…
Egy borús napon, mikor zápor áztatta az aszfaltot, víztócsa alakult ki körülöttem és a víztükörben megpillantottam magamat, csillogó lökhárítómat, ékszerként tündöklő fényszóróimat, lelkemnek oly kedves időszakára emlékezető matricáimat, a papucsokat (BF Goodrich Mud-Terrain), amiket nem olyan rég vettetek nekem… Eszembe jutottak a Veletek eltöltött napok… Amikor először találkoztam Veletek Tázáron és azonnal a csapatba fogadtatok, amikor topánkákat néztetek nekem… jaj, de mennyit??? J, amikor Misit megvicceltem a hűtőméretemmel, a kizárólag japán feliratú táblácskáimmal, amikor az orvoscsoport életmentő műtétekkel hozott vissza az élők sorába… aztán amikor csak a szépészeti beavatkozásoknál álltak mellettem…, amikor nekiindultunk a makói futamnak, összevissza karcoltam magam, annyira igyekeztem, még a keréksúlyaimat is elveszítettem a nagy rohanásban… annyi ajándékot kaptam Tőletek… a sok lámpát, csomagtartót, CB-t, jaj, a haspáncélt… annyi mindent adtatok nekem… még uzsonnás dobozt is szereltetek rám (kannatartó)…
Emlékeztek?!?
Mekkorát kalandoztunk Európán keresztül… szinte összenőve kompoltunk át Afrikába és ott aztán kezdetét vette az igazi kaland… Megbetegedtem, Ti ápoltatok, meggyógyítottatok nem sajnálva időt, pénzt (ezt utólag is nagyon köszönöm)… amikor erőre kaptam aztán futottunk, hegyen-völgyön, árkon-bokron… lehetőséget kaptam Tőletek, hogy hőssé váljak és felderítőként vezessem ki Hápiékat a kősivatagból, vigyázva a Ti és csapattársaink testi épségére… óóó…nagyon jó volt…
Hazajöttem Veletek a havas Európán, majd összebarátkoztam Dórival is, a jobb oldalon található kormányom ellenére jól kijövünk egymással… de hát ugye mégis csak lányok vagyunk…
Tobzódik bennem sok emlékkép… és… csak azt szeretném mondani Nektek, hogy … korai még a konty nekem…hogy … még nem akarok férjhez menni… Arra szeretnélek Titeket megkérni, hogy ne hozzatok több kérőt, Veletek akarok lenni… büszkén viselni a hátsó szélvédőmőn a 3 Runners feliratot… szóval… szeretnék újra a csapat tagja lenni… ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek… nem fogok hisztizni…és…és… nem fogok makrancoskodni… soha!
Örök barátsággal,
Margit
Háááát ennyi.
Az internetes értékesítő oldalon 3899-en voltak kíváncsiak Margitunk képeire, voltak sokan, kik ajánlatot tettek Őnagyságára, volt aki elcserélte volna egy másik vasra, de volt két olyan érdeklődő, akik fej-fej mellett küzdve versengtek Margitunk kegyeiért.
Összeült a kupaktanács… a 3 Runners döntött! Az esküvő elmarad, Margit saját elhatározása értelmében még hajadon marad és velünk tart kalandjainkban… ígéretét pedig majd bevasalom valahogy.
Kedves Runnerek!
A parkolóban álldogálva sokat diskuráltam a körülöttem várakozó autókkal. Elmeséltem nekik történetemet, életem nagy eseményeit, gyermekkoromtól egészen mostanáig… érdeklődve hallgatták élményeimet és hát a nagy eseményről, a közös döntésről, miszerint férjhez adnak a Runnerek, megoszlottak a vélemények…
Egy borús napon, mikor zápor áztatta az aszfaltot, víztócsa alakult ki körülöttem és a víztükörben megpillantottam magamat, csillogó lökhárítómat, ékszerként tündöklő fényszóróimat, lelkemnek oly kedves időszakára emlékezető matricáimat, a papucsokat (BF Goodrich Mud-Terrain), amiket nem olyan rég vettetek nekem… Eszembe jutottak a Veletek eltöltött napok… Amikor először találkoztam Veletek Tázáron és azonnal a csapatba fogadtatok, amikor topánkákat néztetek nekem… jaj, de mennyit??? J, amikor Misit megvicceltem a hűtőméretemmel, a kizárólag japán feliratú táblácskáimmal, amikor az orvoscsoport életmentő műtétekkel hozott vissza az élők sorába… aztán amikor csak a szépészeti beavatkozásoknál álltak mellettem…, amikor nekiindultunk a makói futamnak, összevissza karcoltam magam, annyira igyekeztem, még a keréksúlyaimat is elveszítettem a nagy rohanásban… annyi ajándékot kaptam Tőletek… a sok lámpát, csomagtartót, CB-t, jaj, a haspáncélt… annyi mindent adtatok nekem… még uzsonnás dobozt is szereltetek rám (kannatartó)…
Emlékeztek?!?
Mekkorát kalandoztunk Európán keresztül… szinte összenőve kompoltunk át Afrikába és ott aztán kezdetét vette az igazi kaland… Megbetegedtem, Ti ápoltatok, meggyógyítottatok nem sajnálva időt, pénzt (ezt utólag is nagyon köszönöm)… amikor erőre kaptam aztán futottunk, hegyen-völgyön, árkon-bokron… lehetőséget kaptam Tőletek, hogy hőssé váljak és felderítőként vezessem ki Hápiékat a kősivatagból, vigyázva a Ti és csapattársaink testi épségére… óóó…nagyon jó volt…
Hazajöttem Veletek a havas Európán, majd összebarátkoztam Dórival is, a jobb oldalon található kormányom ellenére jól kijövünk egymással… de hát ugye mégis csak lányok vagyunk…
Tobzódik bennem sok emlékkép… és… csak azt szeretném mondani Nektek, hogy … korai még a konty nekem…hogy … még nem akarok férjhez menni… Arra szeretnélek Titeket megkérni, hogy ne hozzatok több kérőt, Veletek akarok lenni… büszkén viselni a hátsó szélvédőmőn a 3 Runners feliratot… szóval… szeretnék újra a csapat tagja lenni… ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek… nem fogok hisztizni…és…és… nem fogok makrancoskodni… soha!
Örök barátsággal,
Margit
Háááát ennyi.
Az internetes értékesítő oldalon 3899-en voltak kíváncsiak Margitunk képeire, voltak sokan, kik ajánlatot tettek Őnagyságára, volt aki elcserélte volna egy másik vasra, de volt két olyan érdeklődő, akik fej-fej mellett küzdve versengtek Margitunk kegyeiért.
Összeült a kupaktanács… a 3 Runners döntött! Az esküvő elmarad, Margit saját elhatározása értelmében még hajadon marad és velünk tart kalandjainkban… ígéretét pedig majd bevasalom valahogy.
